Bezár
Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt. Értem Részletek

A méhek



amehekMagyarországon a krajnai mézelő méh honos, azaz Apis Mellifica Carnica.

A méh növényevő, de a növénynek különlegesen specializált termékét fogyasztja: a növény szaporító szervében, a virágban képződött virágport és nektárt. Éppen a táplálkozás folytán a méh igen különleges helyet foglal el az élővilágban. A növény szaporító apparátusával érintkezve a méh szinte részt vesz a növények életében.

A rovarok között a méh az egyik legjobb memóriájú állat. Köztudott, hogy nemcsak az alakra, de színre és illatra is képes emlékezni.

 

 

A mézelő méh helye az állatvilágban

Rendszerbeli sorszám Egység Megnevezés
I. Ország (Regnum) Állatok (Animalia)
II. Állatkör (Subregnum) Soksejtűek (Polycytozoa)
XVII. Törzs (Phylum) Ízeltlábúak (Arhropoda)
A. Altörzs (Subphylum) Csápos ízeltlábúak (Antennata)
b. Ágazat (Cladus) Légcsövesek (Tracheata)
6 Osztály (Classis) Rovarok (Insecta)
B. Alosztály (Subclassis) Színrovarok (Holomerentoma)
b. Csapat (Legio) Felsőrendű rovarok (Pterygota)
31. Rend (Ordo) Hártyásszárnyúak(Himenoptera)
b. Alrend (Subordo) Nyelespotrohúak (Apocrita)
B. Osztag (Cladus) Fullánkosok (Aculeata)
Családsorozat (Superfamilia) Méhalkatúak (Apoidea)
54. Család (Familia) Méhek (Apidae)
Alcsalád (Subfamilia) Mézelőméhek (Apinae)
3 Nemzetség (Genus) Méh (Apis)
Faj (Species) Mézelő (Mellifica)
Fajta (Varietas) Krajnai (Carnica)

A család

A méh családban él. A méhközösségben a család szó azt jelenti, hogy a szülők és utódok együtt élnek és együtt végzik a fennmaradás érdekében a tevékenységeket. Az évszakok változása szerint változik a népesség terjedelme.
A család felépítése: méhanya, dolgozók, herék. A társas élet alaptevékenységei: munkamegosztással a fészeképítés, az ivadékgondozás, élelemgyűjtés és élelelemtárolás, hőmérsékletszabályozás.
A munkamegosztás elsődleges szintje a méheknél nemi alapon történik. Az ivadék létrehozásában a hímnek csak a termékenyítés elvégzésével egyszeri szerepe van, a többi munkát az anya és a dolgozók végzik.

Méhanya

A méhanyát anyának vagy királynőnek nevezik. Egy méhcsaládban normál esetben egy anya van. Az anya teste nagyobb a munkásénál. Az anya két fontos szerepet tölt be: a szaporítás letéteményese (nászrepülés, párzás, petézés) és a család tevékenységé-nek összehangolója. Az anya feje legalább 32 feromonnak a forrása. A feromonok (üzenetközvetítő váladék) a családon belüli információ eszközei, a rovarközösség egy tagja által kibocsátott illóanyagok, amelyek ugyanannak a fajnak az egyedeiben bizonyos pszichológiai vagy magatartásbeli választ váltanak ki. Ha az anya elpusztul, a családon egy napon belül az árvaság érzete vesz erőt. Sír a család. Az anyai feromon eddig gátolta az anyanevelést, most hiányzik.
A méhek néhány fiasításos sejtre anyabölcsőt húznak. Az új anyának egy másik formája a csendes anyaváltás. Az idős anya feromonjának csökken a gátlóereje. Eljön az a pillanat, hogy a munkások anyabölcsőt építenek, amelybe bepetézik az anya. Mielőtt kikel és petézni kezd az új anya, az öreg idős anya csendesen eltűnik.

Dolgozók

A dolgozó méh fejletlen nőnemű alak. A méhcsalád tömegét a dolgozók, vagy más néven a munkásméhek alkotják. Télen a számuk 8-12 ezer, míg nyáron az erős méhcsaládoknál akár 60-80 ezer is lehet. A család minden munkáját a munkásméhek végzik. Életük első felében takarítanak, a fiasítást és az anyát táplálják, építenek és élelmet raktároznak. Életük második felében gyűjtőmunkát végeznek. Előbb virágport, majd nektárt, a legidősebbek pedig vizet és méhszurkot (propoliszt) hordanak. A gyűjtésnél a méhek jelzést adnak egymásnak, eltáncolják a nektárlelőhely irányát, távolságát. A kaptárban akad több olyan idős gyűjtögető méh, amely sem az egyik, sem a másik táncára nem figyel oda. Járják a maguk útját és újabb és újabb lelőhelyet keresnek, ők a kutatóméhek. A gyűjtő életkor előtt némelyik méhből őr lesz. A család bejárója igen kifinomult megkülönböztető munkát ró az őrökre. Az idegen illat működésbe hozza az őrmechanizmust, a kaptárillat, a magabiztos, természetes hazaigyekvés pedig szabad jövést-menést enged a család saját tagjainak és az eltévedteknek. Itt kell megemlíteni a méhszúrást, mivel a legfőbb védekezés eszköze a fullánk.
Mivel a család nagy élelemkészletet halmoz fel és együtt él ivadékával, így sok a prédára leselkedő ellensége, beleértve az embert is. Fejlett védekező magatartás alakult ki náluk. Szúrás közben feromont bocsát ki a méh, és így az ellenségre irányítja a többiek figyelmét. Ezek a riasztó feromonok igen gyorsan elillanak. A fullánk horgos és bennszakad a megszúrt bőrében, ezáltal a család védelmében elpusztul a méh.
A fészek közepének hőmérséklete 35°C. A külső hőmérséklet bármilyen magasra szökken bizonyos határon belül a fészek hőmérséklete megtartja ezt az értéket. Mikor a külső hőmérséklet megközelíti a belsőt, akkor különféle hőszabályozó tevékenységbe kezd a család. Legelőször is a méhek megbontják a fürtöt, szétoszlanak a lépeken és egyesek elhagyják a kaptárt. Ha a hőmérséklet tovább emelkedik a kaptárkijáróban. Álló méhek befelé fordulva gyorsan rezgetni kezdik szárnyaikat, így keltenek huzatot. Más egyedek ugyanezt teszik a kaptár belsejében. A szellőztetés munkájának elsősorban a dajkák foglalkoznak. A víz vagy híg nektár elpárologtatásával is tudják csökkenteni a család belső hőmérsékletét. Ennek céljából vízcseppeket terítenek el a sejteken. Vízkészlete soha nincs a családnak, a dolgozók ezt a gyűjtőktől kapják.
Az első fagypont alatti napok hidege hatására, a méhek telelő fürtbe húzódnak: a méhek szorosan egymás mellé bújnak.

Herék

Tavasszal konok erővel nevelik a családok a heréket. A herék a méhcsalád hímivarú tagjai, főtevékenységük az anya megtermékenyítése. A here nagyobb a munkásméhnél. Nincs fullánkjuk. Családonként néhány száztól, akár ötezerig is előfordulnak. Párzáskor a here hímivarszerve az anya fullánkkamrájába bennszakad és ebbe a csonkulásba belepusztul. A herék kaptáron belül semmit nem csinálnak, legfeljebb jönnek, mennek a lépeken és várják a párzási lehetőséget. Nyár végén ahogy készülnek a télre a család túlélése érdekében, már nem növeli a létszámot és csökken a méhállomány. A tél folyamán a herék a család számára feleslegesek, így ahogy csökken a hordás, nem engedik a mézhez a heréket, ettől legyöngülnek, majd elűzik őket.

A méhek tánca

A méhek egyedülálló jelző tevékenysége, a méhek tánca (pl. eddig említett tisztogatási tánc). Közeli nektárforrás esetén, ha 25 m-en belül van a nektár, csak a virágról ad jelzést és a lépen körtáncba kezd. Ha a gyűjtési hely 100 m-re vagy azon túl van riszáló táncot jár. Itt két újabb adattal egészül ki az információ: a lelőhely irányával és távolságával.

A méh felépítése

A test a kifejlett méhnél fejre, torra és potrohra tagozódik. Az egyes testtájak szelvényekből állnak.
Fej: A fejen helyezkednek el a szemek, a csápok és a szájrészek. A méhnek kétféle szeme van: pontszeme és összetett szeme. A kifejlett méheknél a homlok közepén egymáshoz közel két csáp kapcsolódik a fejhez. A fej alsó részén találjuk a szájnyílást, amely hez függelékként különböző szervecskék, a rágók, a szívó és nyalogató szerv kapcsolódik.
Tor: A tor szelvényein függeszkednek a lábak és a szárnyak. Kifejlett méhnek négy szárnya és három pár lába van. Az első pár lábon a sarokízület belső szélén mély félkör alakú bemélyedés van, melyet sűrű kitinszőrök borítanak (kefécskék). Ezek a csápok tisztogatására szolgálnak. A második lábpáron a munkásméheknél a lábszár belső szélén egy tüske van, ami a virágporcsomag hátsó lábról való leválasztására szolgál. A munkásméhek harmadik pár lábszárának külső felületén alakult ki a virágpor tárolására alkalmas kosárka.
Potroh: A potroh szelvényei hátrafelé szűkűlnek, mely szabad szemmel is jól látható. A munkásméh potroh szervei mézhólyag, fejlet-len petefészek, csőszív, gyomor, vékonybél, vastagbél, mirigyek, fullánk.

A méhek fejlődése

A méhek nem alszanak téli álmot. Mégis ébredésnek hívhatjuk a téli nyugalom végén a tisztuló kirepülésen át a rendszeres röpködéshez vezető időszakot. A telelés végén, amikor az idő tartós melegre fordul erősebben nekilendül az anya petézése. Az anya a lépeken lerakja a petéket, majd nyolc nap múlva a dolgozó petéből lárva másnevén álca vagy fiasítás fejlődik. A fiatal fejlődő méheket növekedést serkentő anyaggal, méhpempővel táplálják a dajkaméhek. A 21. nap elteltével kikel a méhecske. A fiatal méh kikelés után két és fél napig úgyszólván pihen, pontosabban tisztogatja a lépeket és az idősebb álcákat már képes etetni mézzel és virágporral. A harmadik nap után már elkezdi etetni a fiatal álcákat méhpempővel. Tíznapos koruktól kezdenek a fiatal méhek a külső környezettel megismerkedni. Tizenegynapos koruktól a munkásméhek viaszt termelnek, takarítanak, mézet és virágport raktároznak, illetve őrzik a bejárót. A gyűjtő munkát a méhkek általában 21 napos korukban kezdik el.

Méhlakás

Eredetileg a méhek lakása faodú, sziklarepedés, földüreg volt. Később használtak például gyékényből font kasokat. A méhek a mai világban már ember készítette kaptárakban élnek. A kaptár ládaszerű építmény, ami fából, műanyagból, hungarocellből is készülhet, mely legfontosabb része a keret. A keret lécekből áll, mely dróttal van átfűzve és ehhez olvasztják a lépszeletet.

 

Méh virágporral

Virágpor 

A virágpor gyűjtését a család szükséglete határozza meg. A méhmegporzás hatása illetve jelentősége sokoldalú, a rovarmegporzást kívánó növények termesztéséhez nélkülözhetetlen (pl. almatermesztés). A méhek a lábukon lévő kosárkákba gyűjtik a virágport. A virágporteherrel hazatérők maguk helyezik el közvetlenül a lép sejtjeibe a virágporcsomókat. A virágpor igen dús fehérjékben és szabad aminosavakban.

Propolisz

Görög szó, jelentése: a város védelmi rendszere. Amikor az idő alaposan felmelegedett a nyár, a vadgesztenye, a vörösfenyő rügyeiről gyűjtik a gyantás nyersanyagot, amit bizonyos mirigyváladékkal kevernek. Így nyerik a méhek a propoliszt. A méhek a kaptár repedéseinek és a fészekben előforduló nyílásoknak a betömésére, megerősítésére, valamint a kaptárba behatolt kis állatok hullájának bebalzsamozására használják. Legfontosabb azonban, hogy a kijárónyílás előtt lábtörlőt készítenek, amin minden a kaptárba jövő, onnan távozó méhnek át kell haladnia. Így megvédi a méheket a vírusos és baktériumos fertőzések ellen. Mivel a propolisznak jelentős baktériumölő és baktériosztatikus hatása van. A virágporhoz hasonlóan a kosárkákba csomózottan viszi haza.

Méhméreg

A méhméreg kellemes szagú, átlátszóan tiszta, savas kémhatású folyadék. Fontosabb összetevői: enzimek, fehérjék és különböző aminvegyületek.
Méhszúráskor az ember szervezetében először nagy fájdalomérzet keletkezik, amely néhány perc elteltével erőteljes viszkető érzéssé alakul. E rövid idő alatt a szúrás környéke megduzzad, gyulladttá vizenyőssé válik és égető érzet is kialakul.
A méhméregben lévő anyagok erős értágító hatásúak és a vérnyomás hirtelen leesését, ájulást okozhatnak a méhszúrásra érzékeny emberekben. A méhszúrás kedvezőtlen hatásai elkerülhetők megfelelő védőruha használatával. A méhméreg értágító hatásánál fogva főleg izületi bántalmak gyógyítására is felhasználható, illetve erős baktériumölő hatása is van. A fullánk a méh szervezetéből a méreghólyaggal együtt kiszakad és ezután a méh elpusztul.
Fontos a fullánk szúrást követő gyors, szakszerű eltávolítása is. A fullánkot körömmel egyik oldalról kaparva kell eltávolítani, mert a kaparás közben a méregcsatornát összeszorítjuk és így megakadályozzuk a méreg további bejutását a szervezetbe. Ellenkező esetben összenyomnánk a méreghólyagot és ezáltal a szervezetünkbe juttatnánk még több mérget. Hidegvizes borogatással, később pedig körömvirágkrémmel nyugtathatjuk meg bőrünket. (Az ecetes borogatás a darázscsípésre hatékony.)

Felhasznált irodalom
Dr. Szalay László: Bioméhészet (Mezőgazda Kiadó, 1999)
Báró Ambrózy Béla: A méh (SITAM 1992, Negyedik változatlan utánnyomás)
Nikovitz Antal: A méhészet kézikönyve I-II. (Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont és a Hungaronektrár kiadása, 1983)
Szalay László - Halmágyi Levente: Gyógyító mézek és mézelő gyógynövények (Magyar Méhészek Egyesülete, 1998)
Méhész Szakképzés, Méhbiológia (GATE Regionális Távoktatási Központ Gödöllő, 1998)
Benedek Pál-Manninger Sándor-Virányi Sándor: Megporzás mézelő méhekkel (Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1976)