Bezár
Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt. Értem Részletek

A méz



DSCF74321

A méz a mézelő méhek (Apis mellifera) által a virágok nektárjából és egyéb növényi váladékokból összegyűjtött, mirigyváladékukkal vegyítve átalakított és lépekben ömlesztve tárolt, mézzé érlelt termék. Lehet folyékony, viszkózus (sűrűn folyó) és kristályos állagú.

Magyar Élelmiszerkönyv
1-3-74/409 számú előírás 1 §

 Méz összetevői

Cukrok: gyümölcscukor (fruktóz), szőlőcukor (glükóz), összetett cukrok

Vitaminok: pantetonsav, aszkorbinsav, C, B1, B2, B6 vitaminok, folsav, biotin

Aminosavak: foszforsav, citromsav, ecetsav, almasav, tejsav, vajsav, glukonsav, hangyasav

Életgátlók: ozmózisos erő, penicillin és további fényre és hőre érzékeny, valamint érzéketlen baktériumölők

Ásványi anyagok: Magnézium, Foszfor, Kén, Mangán, Szilícium, Kálium, Nátrium, Kalcium, Réz, Vas

Víz

 

Élettani hatása

Sajnos a méz csak fényűzési cikké vált, mégpedig az emberiség kárára. Ma az emberek többsége répacukorral él. A méz nem egyéb mint túlnyomólag invertált cukor (A méz 70–80 százaléknyi invertcukrot – glükóz és fruktóz keverékét – tartalmaz.), mely a gyomorba jutva onnét a szervezetbe szívódik, s a test táplálására szolgál. Egy teáskanál mennyiség (21 g) kalóriatartalma 64 Kcal.

Annyiban jobb a cukornál, mivel máris olyan vegyületté alakult, mely emésztésre nem szorul, míg a cukrot a gyomornak még át kell alakítania, hogy emészthető legyen. Egyszerre ne együnk túl sok mézet, pozitív hatásai inkább a rendszeres fogyasztás következtében érvényesülnek.
Édes ízének köszönhetően ételeink, süteményeink és gyógyteáink édesítőjeként alkalmazzák.
Azt szokták mondani, hogy méhészeti publikációk gyakran túloznak a mézfogyasztás egészségi hatásait illetően. Keleten az indiai buddhista, valamint a kínai és japán orvosi kezelés évezredek óta használja gyógyszerként a mézet. A keleti gyógyászat alapelve, az “öt vonal teória” alapján a mézet elismerték az emésztési betegségek, bőrbetegségek, a légzőszervek, a keringési szervek, az érzékszervek és idegek, a fogak és az anyagcsere bajainak gyógyítójának.

Sokféle mézet, naponta többször és különböző formában fogyasszunk.

 

A VIRÁGPOR


A virágpor igen dús fehérjékben (a virágpor 7-35%-át teszik ki) és szabad aminosavakban (a virágpor 10-12%-át teszik ki).  A teljes értékű virágpornak a szervezetre kifejtett fontos hatása, hogy fokozza a fehérjeépítő tevékenységet és a kórosan csökkent étvágyat.
Fontosabb aminosavak, melyeket a virágpor tartalmaz: arginin, hisztidin, izoleucin, lizin, metionin, fenilalanin, treonin, triptofán, valin.
A virágpor a vitaminokban a leggazdagabb méhészeti termék. Fontos a C-vitamin, a B-vitamincsoport, D-, E-, K- és F-vitamin tartalma. A virágpor szárazanyagának 1-7%-át teszik ki  a vitaminok.
Ásványianyagtartalma vas, cink, mangán, réz, nikkel, kadmium, kobalt, bróm, szelén, stb.
Szellemi tevékenységünket fokozza, elősegíti az emlékező- és koncentrálóképességet, véd a tavaszi fáradtság ellen. A virágpor a nátrium-felesleg és az azzal együtt jelentkező kálium-hiány ellensúlyozására is alkalmas.
Egyes növények virágpora allergiát, túlérzékenységet válthat ki az érzékenyekben. A lakosság 1%-a allergiás valamilyen virágporra.
A virágport lehet szárazon megrágni, mézzel, joghurttal, tejjel vagy gyümölcslével fogyasztani.

 

A PROPOLISZ


Gyógyászatban használják belsőleg és külsőleg is. Jelentős baktériumölő és baktériosztatikus hatása mellett a propoliszos készítményeknek gyulladásellenes, fájdalomcsillapító és érzéstelenítő hatása is van. Propoliszoldatot, készítményeket, kenőcsöket használnak ma már bőrbetegségekre, hajhullásra, különböző fertőzésekre, szemölcsökre, szemproblémákra, idült garatgyulladásra, övsömörre, homloküreggyulladás és felső léguti bántalmak ellen, fogágybetegségekre, ínygyulladásokra...
Hasonlóan a virágporhoz, a propolisz is okozhat allergiát. Rendszerint a méhszúrásra érzékenyeknél, vagy olyanoknál akik más allergikus bántalmakban – hörgő asztmában, ekcémában, csalánkiütésre hajlamosságban – szenvednek.

 

 A MÉHPEMPŐ


A méhpempőt szokták anyapempőnek, méhtejnek is nevezni. Sűrűn folyó, sárgás árnyalatú anyag. A méhpempő szárazanyagában 12-14% a fehérje, 29% a szénhidrát (ebből 12,5% egyszerű cukor), 6,5% különböző zsírsav. Gazdag vitaminokban. Szinte a teljes B vitaminsort tartalmazza, valamint C és E vitamin is van benne. Ásványianyagtartalma: kálium, foszfor, vas, kálcium, réz, szilícium, stb.
A méhpempőt embergyógyászati célra, mint vitaminizáló, erősítő hatású szert használnak, ami fokozza a szervezet ellenálló- és teljesítőképességét, javítja a kedélyállapotot, kedvezően befolyásolja a kórosan csökkent étvágyat.