Bezár
Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt. Értem Részletek

Történelem



"Alig van foglalkozás az életben, mely annyi örömet okozna, gyönyört, érdekes változatosságot nyújtana, mint éppen a méhészkedés.” (Báró Ambrózy Béla: A méh)

 

Régen mikor még a cukrot és a spirituszttortenelem1 nem ismerték, a méz feldolgozása is, a maihoz képest, óriási volt. A régi germánok, szlávok métet, azaz mézsört fogyasztottak, e szokásnak hódoltak a többi nép is.

A hunok híres fejedelme, Attila udvarában is az előkelők mézsört ittak. Jóllehet idővel a bortermelés is felvirágzott, métkészítés sem hanyatlott, úgyhogy 1700 táján Lőcse városának 20.000,- forint jövedelme volt a mézsör után. Az egész felvidék városaiban készítettek mézsört s abból sokat Galiciába szállítottak.

A török háborúk nem sokat ártottak a méhészetnek, minden bizonnyal azért, mert a törökök is szerették és nagyra becsülték a mézet. A hódító török szultánok többször adtak nyílt engedélyt arra, hogy az áruk a török birodalomban a szokásos vám lefizetése mellett bevihetők legyenek és a kereskedőket senki ne háborgassa.

A méhészkedést különféle törvények védték, a visszaéléseket a helyi igazságszolgáltatás torkolta meg, néha igen szigorúan. 1556-ban egy tolvajt félmeztelenre vetkőztettek és fejére borították az ellopott méhekkel teli kaptárt büntetésképpen. 1569-ben Bártfa város évkönyvében feljegyezték, hogy egy Mutter Anna nevű asszonyt máglyán megégették “méheknek élelmükből való kifosztása és megrontása” miatt.

300 millió éves az első rovarmaradvány. Az ősrovarok még szárnyatlanok voltak.

200 millió éve – perm időszaka – már a mai rovarok kezdenek megjelenni. Ugrásszerű fejlődésük a krétában kezdődött, amikor a virágos növények kibontakozása is megindult.

150 millió évvel ezelőttről származnak a növényi darazsak (pl. repce-, levéldarázs). A darazsak egyes primitív családjában kell keresni a méhek őseit. Ez a csoport, melyből a méhek származnak, elhagyták húsevő étrendjüket a növényi táplálék kedvéért, nektár és virágpor gyűjtéséhez idomultak.

30 millió évvel ezelőttről származik az a megkövült méh, amelyet Apis adamiticanak neveznek, a tudomány legrégebbről ismert méhe.

tortenelem216.000 éves lehet az a barlangrajz, amelyet a cromagnoni õsember készített a Cuevas de la Arona barlang falán, ahol egy lány éppen a méhek lakását fosztja ki.

4.000 évvel ezelõtt III. Ramszesz és Tutmozisz fáraók a mézet lakomáik részévé tették.

3.700 éves ősi kínai orvosi mű (Nü-chi-hiang) tanácsolja, hogy porított ginzenggyökeret mézzel keverjenek össze, rendszeresen fogyasszák és hosszú lesz az életük.

3.000 évvel ezelõtt a hetiták szókincsében szerepel a méh, a méz, a mézbor, vagyis már intenzíven méhészkedhettek.

3.000 éve az indiai szanszkrit nyelvű Védák gyógyításra alkalmas mézes recepteket ismertetnek. Az ajánlott gyógyítószereket a természetgyógyászat ma is használja.

2.900 éves mézzel és viasszal átitatott bőrmaradványokat talált a német Heinrich Schliemann trójai ásatásai során.

2600 évvel ezelőtt Hérodotosz említést tesz róla, hogy az Iszter (Duna) mellékén lakó trákok méheket tenyésztettek az ő idejében.

2.000 körül a zsidók Káldeából (Mezopotámia déli részén) Palesztinába vándoroltak és ott sikeresen méhészkedtek. Méhészeti termékkel (méz, méhviasz) kiterjedt kereskedelmet folytattak a Földközi-tenger mentén.

2.000 éves szent perzsa vallási könyv, az Evaszte, említést tesz a mézrõl, amit méhektõl rabolnak el. Eszerint a perzsák még nem méhészkedtek, csak a vadon élő méhcsaládokat fosztogatták.

171 (i.e.) Rómában megnyílt a süteményesek piaca (Forum cupedinis). Az ott árusított édességek között remek mézeskalácsok voltak. A legkedveltebb mézes sütemények: libum, savillum, ascribitta és spira. Bibliai idõkben ismerték a méz hasznos tulajdonságait. Salamon király javaslata: Egyed fiam a mézet, mert jó és a színméz édes a te torkodban. Ézsiás próféta azt kérte, hogy aki teheti vajat és mézet egyen, hogy a rosszat elkerülje és a jót válassza. Máté evangélista szerint Keresztelő Jánosnak szöcske és “vad” méz (vadméhek méze) volt az eledele. Lukács evangélista megírta, hogy Jézus keresztre feszítése után megjelent tanítványai előtt, enni kért és mézeslépet, valamint sült halat fogyasztott.

1098-1179 Szent Hildegard a méznek és a viasznak fontos szerepet tulajdonított az orvoslásban; kiemelten a gesztenyeméznek és a mézes szívbornak.

1015 A pécsváradi monostor alapító levelében mézeskalácsosok (pistardusok) is szerepel, valamint a szolgaszemélyzet között 12 méhészt és 6 viasziparost említ.

1019 A zalavári apátság alapító levelében az áll: “az apátságot földjeiben, szőleiben, halászatában és méhészetében senki ne merje háborgatni”.

1025 A Veszprémi-völgyi görög apácák kolostorának kiadott alapító levevelében szerepel, hogy a kolostor többek között 70 méhészt kapott.

1055 A tihanyi apátság oklevelében szerepel, hogy 2 méhészt és 50 kaptár méhet – kasokat (vasa) emleget – adományozott I. András az apátságnak. Bizonyos, hogy I. András idején már kaptáranként számolják a méheket.

1075 I. Géza király oklevelében mézbeszolgáltatással foglalkozik.

1133 A dömsödi prépostságnak a hozzátartozó falvak kötelesek mézsört beszolgáltatni.

1156 A Fejér Codex az okmányok viaszpecsétjének méretével foglalkozik.

1171 Az írásos emlék a bakonybéli apátság igényét rögzíti, amelyben az egyik falutól viaszt követel.

1220 III. Honorius pápa elrendeli a misék alatt a kellő számú viaszgyertya használatát.

1229 II. András király tizedszabályozó rendeletében kijelenti: “...az evangélkum szerint tíz alá tartozónak” mondja a méheket.

1235 II. András idején királyi mézsörfőzőket említenek.

1330 Pápai küldöttnek kell döntenie a veszprémi káptalan és pannonhalmi apát között folyó perben, melyben mézről volt szó.

1370 A nagyszebeni szászok vámmentességi kiváltságot kaptak méz- és viaszkvivitelre.

1445 Bonfini történetíró tájékoztat arról, hogy Nándorfehérvár védői sikerrel alkalmazták a kasokkal együtt az ostromló törökökre eresztett méheket.

1765 Perlesz gróf kormánybiztos a temesi bánság területén méhészszövetséget szervezett a minõség biztosítására.

1766 Mária Terézia ismerte fel annak szükségességét, hogy a méhészetet támogatni kell. Rendelett adott ki, hogy se a kezdõ méhészek, se a tíz kasnál többel méhészkedõk ne adózzanak.

1770 Mária Terézia Bécsben méhészeti fõiskolát alapított.

1775 Mária Terézia végleg eltörölte a méztizedet.

1794 Tessedik Sámuel már a családok leölése nélkül méhészkedett.

1797 Keszthelyen Festetich György által alapított Georgikonban kötelezővé tették a méhészeti oktatást.

1877 megjelenik az első magyar méhészeti folyóirat Magyar Méh címmel.

1879 megalakul az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME)

1896 megjelenik Báró Ambrózy Béla: A méh című könyve.

1902 Gödöllőn ünnepélyes keretek között nyitja meg Báró Ambrózy Béla a az Állami Méhészeti Gazdaságot, melynek vezetésével Örösi Pál Zoltánt bízzák meg.

1911 id. Boczonádi Szabó Imre: A méhek élete című könyve megjelenik.

1913 Boczonádi Szabó Imre a nyilvánossággal is megismertette a 24 db 42 cm széles és 36 cm magas keretekkel berendezett felülrõl nyitható fekvõ ládához hasonló vándorkaptárt.

1920-as évek elején alkotta meg Ignácz Sándor méhészeti felügyelő minden eddiginél terjedelmesebb kétcsaládos fekvőkaptárt.

1921 Ignácz Sándor: A méhészet című könyve megjelenik.

1951 Ekkor jelenik meg Örösi Pál Zoltán: Méhek között című könyve, amelyért Kossuth díjjal tüntették ki.

2006 A gödöllői Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetet (KÁTKI) 2006. január elsejei hatállyal megszüntette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM).

Felhasznált irodalom
Dr. Szalay László: Bioméhészet (Mezőgazda Kiadó, 1999)
Báró Ambrózy Béla: A méh (SITAM 1992, Negyedik változatlan utánnyomás)
Nikovitz Antal: A méhészet kézikönyve I-II. (Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont és a Hungaronektrár kiadása, 1983)
Szalay László – Halmágyi Levente: Gyógyító mézek és mézelõ gyógynövények (Magyar Méhészek Egyesülete, 1998)